IZÉ- Isteni Zavaros Érzelmek
Mi is az az IZÉ?
2017-ben kezdődött. El akartam kapni, megérinteni,megszagolni, magamhoz szorítani,megszelídíteni vagy valami hasonló. Nem tudtam mi az, de meg akartam ismerni. Elkezdtem írni róla, valami közelítő leírás a hatásairól, az erejétől, a létezéséről...
Sok minden történt 4 év alatt... pályaelhagyás majd visszatérést, saját hang felfedezése, értékek megbecsülése, hitványságok hátrahagyása... s most ott tartok, hogy kezdeményezek. Beszélgessünk!
Olyan művészeket kerestem fel, akik lelkük érzékenységével az imént említett megfoghatatlan hatást gyakorolták rám alkotói munkájukkal.
A lista igen hosszú, formálódik még az is, hogy kivel-mikor-hogyan tudok beszélgetni, de már a folyamat elsodort és szeretném ha ezekkel a beszélgetésekkel közelebb kerülhetnénk a megértéshez- nem csak a "művészi világban" mik is ezek az Isteni Zavaros Érzelmek.
Hétről hétre egy-egy beszélgetést vagy saját elmélkedést osztok meg az alkotásról, közlésről, játszásról...s minden ilyesmiről ami épp foglalkoztat. Tarts velem!
"kicsit"
2017. 12. 08.
... színházban dolgozok... előadóművész vagyok. A célom, hogy egy olyan írást hozzak létre amiben pontról pontra érthetően megmutatkozik mit él át egy művész....de nem általánosítsunk...mit élek én át "művészet" szó alatt a színpadon, az alkotás folyamatánál avagy éppen az előadás utáni időkben.
Belecsapva a közepébe, épp koncert után vagyok. A koncert óta eltelt 2 óra. Kavarognak bennem az ott megtapasztalt illatok, fel fel ugrik egyik másik arc a közönségből....a reakciók...a mosolyok avagy épp az a pont amit a távolban néztem s közben felvillant a régi szerelem alakja akit kiénekeltem magamból. Zsúfolt világ ez, színekkel, szagokkal, zajjal... mégis ahogy mentem le a metroba azt éreztem, hogy ebben a zűrös kavalkádban egy nagy semmi van. Üresség... nihil...sivatag....nem, még sivatag sem mert az már homok... szóval egy légüres teret éreztem a szívemben. Először rémisztő, de aztán békés... hisz természetes... enyémnek éreztem, mert sokszor éltem már át ezt a hosszúra nyúlt pillanatot. Úgy definiáltam már, hogy " ilyenkor egy kicsit meghalok".
Feltennénk a kérdést, akkor ez miért éri meg? Miért szerepelsz estéről estére ha ez a halálodat okozza?
A tökéletes választ talán nem létezik....de az én verzióm így szól.
-"kicsit" ez benne a pláne!!! Nem kell belehalni az életbe, vagy az előadásba, az adott dalba, az adott mondanivalóba... csak egy kicsit. Adni magunkból egy kicsit ami én vagyok....ami a múltam...ami én voltam... és az álmaim....ami én leszek...változhat, csiszolódhat, megszűnhet, eltorzulhat....stb.
Kicsit meghalok, kiüresedem majd feltöltöm a lélek tankot.